vagy az egyszerűbb..
2013. október 30., szerda
Túl távoli barátok.
Mindig van egy pont, amikor eleged lesz mindenből. Úgy globálisan az egész világból. Akármit csinálsz, nem tudsz felvidulni. Lehet, hogy valaki megbántott; 'életed szerelme', a szüleid, testvéred. Vagy lehet, hogy csak egy számodra fontos személy szomorú, rosszkedvű. Ilyenkor elgondolkodsz, csak úgy mindent átgondolsz. Hogy esetleg tavaly mennyire összevesztél a tesóddal, osztálytársaddal, vagy akárkivel. Minden rossz, és annál is rosszabb nap eszedbe jut.
És mit csinálsz ilyenkor?
Első esetben, elmeséled valakinek. Valakinek, akit érdekel mi bajod, akinek feltűnik hogy baj van, és megkérdezi, mert ugye nem írhatsz csak úgy neki egy regényt, hogy mi a problémád, mert esetleg lehet hogy nem érdekli. És ha nem tűnik neki fel, hogy szomorú vagy, nem is igazi barát, akkor pedig ne mesélj neki, mert nem fog segíteni.
Második esetben, idegbeteg módon, egyedül zokogsz a sötétben. Ha pedig netán, véletlenül ír neked valaki, bunkón válaszolsz és jól megbántod. Ez ilyen.
És, hogy passzol ide a cím: 'túl távoli barátok'?
Könnyen. Megismersz valakit, megszereted. Minden tök jó....... lenne, ha nem az ország másik végén lakna. És lehet, hogy a feljebb említett helyzetben, csak ő tudna megvigasztalni, felvidítani.
És mit csinálsz ilyenkor?
Első esetben, elmeséled valakinek. Valakinek, akit érdekel mi bajod, akinek feltűnik hogy baj van, és megkérdezi, mert ugye nem írhatsz csak úgy neki egy regényt, hogy mi a problémád, mert esetleg lehet hogy nem érdekli. És ha nem tűnik neki fel, hogy szomorú vagy, nem is igazi barát, akkor pedig ne mesélj neki, mert nem fog segíteni.
Második esetben, idegbeteg módon, egyedül zokogsz a sötétben. Ha pedig netán, véletlenül ír neked valaki, bunkón válaszolsz és jól megbántod. Ez ilyen.És, hogy passzol ide a cím: 'túl távoli barátok'?
Könnyen. Megismersz valakit, megszereted. Minden tök jó....... lenne, ha nem az ország másik végén lakna. És lehet, hogy a feljebb említett helyzetben, csak ő tudna megvigasztalni, felvidítani.
2013. október 28., hétfő
2013. október 22., kedd
Valami. Csak úgy.. 2.
Hol is kezdjem? Mutatkozzak be? Meséljem el az életem? Jó, de minek? Mindig is hülyeségnek tartottam az ilyesmit. Mi értelme bemutatkozni? ..Nem a neved alapján ítélnek meg (jobb esetben).
Na de mindegy, nem is ez a lényeg. Szóval amikor kicsi voltam volt egy plüssmacim, R.-nek hívták. Igen, csak R. 10 éves koromig mindenhová magammal vittem, aztán valahova elkeveredett és most nem találom. Volt egy játszótér, a házunkkal szemben, lehet hogy ott hagytam el? Vagy a szomszéd Millie néninél? Hmm.. és tulajdonképpen mikor is hagytam el?.. Nem tudom.
De elhatároztam hogy megkeresem. Igen, nem valami világmegváltó sztori, de nekem fontos. Mert bár 23 éves fejjel viccesnek tűnhet a dolog, nekem akkor az a maci nagyon-nagyon, és még annál is fontosabb volt. És hopp egy kis infó rólam.
De mielőtt neki állnék a 'kutatásnak', kell egy amolyan bakancslista, vagy hasonló. Egyébként miért pont bakancs? Lehetne papucs, vagy mit tudom én.
Na de mindegy, nem is ez a lényeg. Szóval amikor kicsi voltam volt egy plüssmacim, R.-nek hívták. Igen, csak R. 10 éves koromig mindenhová magammal vittem, aztán valahova elkeveredett és most nem találom. Volt egy játszótér, a házunkkal szemben, lehet hogy ott hagytam el? Vagy a szomszéd Millie néninél? Hmm.. és tulajdonképpen mikor is hagytam el?.. Nem tudom.
De elhatároztam hogy megkeresem. Igen, nem valami világmegváltó sztori, de nekem fontos. Mert bár 23 éves fejjel viccesnek tűnhet a dolog, nekem akkor az a maci nagyon-nagyon, és még annál is fontosabb volt. És hopp egy kis infó rólam.
De mielőtt neki állnék a 'kutatásnak', kell egy amolyan bakancslista, vagy hasonló. Egyébként miért pont bakancs? Lehetne papucs, vagy mit tudom én.
/T./
Valami. Csak úgy..
Jonh épp egy állásinterjúra készült, egy újsághoz, mint újságíró. az előző munkája is hasonló volt, csak ott híreket szerkesztett. Szeret írni, vagyis inkább 'kutakodni', mindent leellenőrizni, a forrásokat, a híreket. Interjúkat készíteni különböző emberekkel, mert így megismeri őket, az életüket.
Reggel hajnali fél hétkor felkelt, elegánsan kiöltözött, megitta a kávéját, és elindult.
A régi munkájából pár hónappal ezelőtt rúgták ki, mert nemértett egyet az egyik 'fejessel'. Ezt pedig egy újságnál nem nézik jó szemmel.
Izgatottan sietett át az úton, majd egy kis parkon átvágva, a szeme elé tárultak New York nyüzsgő utcái; az emberek, akiknek mindig valami elképesztő fontos dolguk van, telefonnal a kezükben sietnek, szinte már-már egymást fellökve, beszállnak egy sárga taxiba, és elhajtanak. John sosem értette miért rohan mindenki, ő szeretett csak úgy sétálgatni, nézni ahogy minden olyan gyorsan történik körülötte, de ő csak lassan mindent jól szemügyre véve lassan haladva lépked. Igen, talán ez is az oka annak, hogy szinte mindig elkésik.
- Mr. Dean? - nézett rá a recepciós. John bólintott, közben pedig körbenézett. Hatalmas épület, elegáns és mégis kihívó; a színek, a stílus.
Felküldték a 8.emeletre, Andrew Moriss irodájába.
- Elnézést, hogy késtem.
- Ön bizonyára John Dean - mondta mély, rekedtes hangon. A férfi elegáns öltönyt viselt, természetesen nyakkendővel, a szorosan meg volt kötve. Fekete haja gondosan be volt állítva, arcáról pedig sugárzott a határozottság. Felállt, és kilépett az asztala mögül, és kezet fogott Johnnal.
- Üljön le - mutatott a székre, John pedig leült, és a mappát amibe néhány munkáját hozta, letette Andrew elé. - Miért szeretne itt dolgozni?
John elgondolkodott, végül csak ennyit mondott:
- Mert szeretek írni. - Andrew arca mosolyra húzódott, de ez inkább volt gúnyos, mint kedves mosoly.
- Azt hiszem, ez itt elég kevés lesz. - nézett rá szigorúan, aztán felvette a mappát az asztalról, és belelapozott, majd pár másodperc után John felé nyújtotta.
- Értem, elnézést hogy feltartottam. - állt fel, és elindult az ajtó felé.
Ez már a harmadik állásinterjúja volt a héten, de ez is ugyanúgy végződött mint az előző kettő. De ez Johnt nem zavarta, nemakart olyan helyen dolgozni ahol nem lehet önmaga, mert ha nem úgy válaszolt volna ahogy tette, talán felveszik. Ő valahogy mindig kilódott a sorból.. az iskolában nem volt túl sok barátja, most sincs. De Mark akivel már kisiskolás kora óta jóba van, ő viszont igaz barátja, mindig támogatta, segített neki és kiállt mellette, mert ez a barátság.
Reggel hajnali fél hétkor felkelt, elegánsan kiöltözött, megitta a kávéját, és elindult.
A régi munkájából pár hónappal ezelőtt rúgták ki, mert nemértett egyet az egyik 'fejessel'. Ezt pedig egy újságnál nem nézik jó szemmel.
Izgatottan sietett át az úton, majd egy kis parkon átvágva, a szeme elé tárultak New York nyüzsgő utcái; az emberek, akiknek mindig valami elképesztő fontos dolguk van, telefonnal a kezükben sietnek, szinte már-már egymást fellökve, beszállnak egy sárga taxiba, és elhajtanak. John sosem értette miért rohan mindenki, ő szeretett csak úgy sétálgatni, nézni ahogy minden olyan gyorsan történik körülötte, de ő csak lassan mindent jól szemügyre véve lassan haladva lépked. Igen, talán ez is az oka annak, hogy szinte mindig elkésik.
- Mr. Dean? - nézett rá a recepciós. John bólintott, közben pedig körbenézett. Hatalmas épület, elegáns és mégis kihívó; a színek, a stílus.
Felküldték a 8.emeletre, Andrew Moriss irodájába.
- Elnézést, hogy késtem.
- Ön bizonyára John Dean - mondta mély, rekedtes hangon. A férfi elegáns öltönyt viselt, természetesen nyakkendővel, a szorosan meg volt kötve. Fekete haja gondosan be volt állítva, arcáról pedig sugárzott a határozottság. Felállt, és kilépett az asztala mögül, és kezet fogott Johnnal.
- Üljön le - mutatott a székre, John pedig leült, és a mappát amibe néhány munkáját hozta, letette Andrew elé. - Miért szeretne itt dolgozni?
John elgondolkodott, végül csak ennyit mondott:
- Mert szeretek írni. - Andrew arca mosolyra húzódott, de ez inkább volt gúnyos, mint kedves mosoly.
- Azt hiszem, ez itt elég kevés lesz. - nézett rá szigorúan, aztán felvette a mappát az asztalról, és belelapozott, majd pár másodperc után John felé nyújtotta.
- Értem, elnézést hogy feltartottam. - állt fel, és elindult az ajtó felé.
Ez már a harmadik állásinterjúja volt a héten, de ez is ugyanúgy végződött mint az előző kettő. De ez Johnt nem zavarta, nemakart olyan helyen dolgozni ahol nem lehet önmaga, mert ha nem úgy válaszolt volna ahogy tette, talán felveszik. Ő valahogy mindig kilódott a sorból.. az iskolában nem volt túl sok barátja, most sincs. De Mark akivel már kisiskolás kora óta jóba van, ő viszont igaz barátja, mindig támogatta, segített neki és kiállt mellette, mert ez a barátság.
/T./
Elka Cloke: A Temze Dala
Elka Cloke: A Temze Dala
Só csipetnyi illata
kúszik elő, a folyó hömpölyög,
fekete tea sötétjére vált,
s duzzad, míg zöld nem öleli.
A part fölött rettentő gépezetek
csikorgó kerekei pörögnek-forognak,
szellemük titokzatos suttogással
veszik a rugók tengerébe.
Minden apró kerékből fogak nőnek,
a nagy kerekekhez tartozó karok
kikanalazzák a folyó vizét,
felvedelik, gőzzé alakítják,
és a bomlás erejével hajtják
az óriási gépezetet.
Az ár komótosan tör felé,
a szerkezet belerokkan.
Só, rozsda, hordalék
koptatja a megannyi fogaskereket.
Odalent a parton
a vastartályok
gigantikus harang,
dobok és ágyúk
üres kongásával
billennek a mólónak.
A mennydörgés nyelvén kiáltanak,
alattuk a folyó szalad.
(Cassandra Clare - Pokoli szerkezetek)
2013. október 20., vasárnap
Csodacsiga
Csodacsiga..mászik.
Egy sárga házban látszik.
'Elkaplak te csodacsiga' üvölt rá a Nándi.
Csigabiga menekül, szedi a patáit.
Kúszik-mászik 'szaladj csiga'.
De elkapta a Nándi.
Csodacsiga meghalt,
Kicsi csiga, szegény csiga,
Elvitte a Nándi.
De, hé, nini, ott egy másik.
'Támadás, támadás!' buzdítja a csiga-csodanépet.
Minden jó, ha jó a vége...
De héhahó, nincs még vége..
A csiganép lett minden vége,
Nándi bácsi elszökött,
Sajnos szegény megőrült.
Mindenféle csiga-csoda csalafinta,
Csaló mint a... CSODACSIGA.
/T./
Nincs cím.
Süvít a szél,
az eső csak zuhog.
Hideg van, fázom,
egymagam vagyok.
Szememben könnyekkel
sétálok az utcán.
Nem tudom merre,
hol leszek ezután.
Mindenem elveszett,
Oda a képzelet,
Eltűnt amit szerettem,
Nincs többé életem.
/T./
2013.10.16. 23:42
2013. október 8., kedd
Egy felhő..
Egy felhőben állok, mindenhol végtelen tér, szabadság, szépség, csend, nyugalom, remény!
/T./
2013. október 4., péntek
Félek
Fogd a kezem, el ne ereszd,
mert egyedül félek!
Félek minden pillantástól, A szavaktól, a széltől, a vihartól. Félek minden fától és virágtól,a madaraktól, A szikláktól. Minden perctől, hogy mit hoz a holnap, hogy mi lesz azután. Fogd a kezem és ne engedj el, ne engedj el, mert egyedül félek, Rettegek!
/T./
mert egyedül félek!
Félek minden pillantástól, A szavaktól, a széltől, a vihartól. Félek minden fától és virágtól,a madaraktól, A szikláktól. Minden perctől, hogy mit hoz a holnap, hogy mi lesz azután. Fogd a kezem és ne engedj el, ne engedj el, mert egyedül félek, Rettegek!
/T./
Vége
Vége a világnak,
Mindennek vége.
A fény megszűnt,
Vele a remény,
S minden szó,
Apró gesztus,
A szép pillanatok -
Mindennek vége.
A csillagok kialszanak,
A Nap sem süt már,
Hisz mindennek vége,
Nincs tovább!
/T./
SZENT JOHANNA.
Laura néni úgy szeretjük,
Magát soha sem felejtjük.
De búcsúzik a Szent Johanna,
Sok rajongó ezt siratja!
Cortez, a nagymenő.
Kólát iszik, s ez nyerő
Szereti őt mindenki,
Nem is kérdés, ISTENI! (xdd)
Ricsi, Ricsi, mit is mondjak?
Szeretlek, csak ennyit rólad.
Imádom a raszta hajad!
Gyere hozzám, s csak add magad!!
Kedves, drága Virágocska,
Kell neked egy zsiráfocska?
Rendben, rendben, megkapod ma,
De hé, Emó ne visíts, na!!
Mert Kinga jön és leordít, de
Nem is lepődöm meg ezen,
Hisz köztudott hogy pszichopata,
Menekülj hát elrohanva.
Drága b.-sek, úgy szerettünk,
A legjobb osztály ti maradtok!
De búcsúzik a Szent Johanna,
Sok rajongó ezt siratja!
Mert minden jónak egyszer vége,
De ÖRÖKKÉ a szívünkben éltek!
/T./
(Szent Johanna Gimi című könyvsorozat, Leiner Laurától)
Hahó!
' Író leszek, mert erre vágyom
Író leszek, mert ez az álmom;
repülni a képzeletbe,
elfutni a végtelenbe! '
SAJÁT VERSEK, SZÖVEGEK, ILYESMI!
T. xx
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)