Túl távoli barátok.

Mindig van egy pont, amikor eleged lesz mindenből. Úgy globálisan az egész világból. Akármit csinálsz, nem tudsz felvidulni. Lehet, hogy valaki megbántott; 'életed szerelme', a szüleid, testvéred. Vagy lehet, hogy csak egy számodra fontos személy szomorú, rosszkedvű. Ilyenkor elgondolkodsz, csak úgy mindent átgondolsz. Hogy esetleg tavaly mennyire összevesztél a tesóddal, osztálytársaddal, vagy akárkivel. Minden rossz, és annál is rosszabb nap eszedbe jut.

És mit csinálsz ilyenkor?

Első esetben, elmeséled valakinek. Valakinek, akit érdekel mi bajod, akinek feltűnik hogy baj van, és megkérdezi, mert ugye nem írhatsz csak úgy neki egy regényt, hogy mi a problémád, mert esetleg lehet hogy nem érdekli. És ha nem tűnik neki fel, hogy szomorú vagy, nem is igazi barát, akkor pedig ne mesélj neki, mert nem fog segíteni.

Második esetben, idegbeteg módon, egyedül zokogsz a sötétben. Ha pedig netán, véletlenül ír neked valaki, bunkón válaszolsz és jól megbántod. Ez ilyen.

És, hogy passzol ide a cím: 'túl távoli barátok'?

Könnyen. Megismersz valakit, megszereted. Minden tök jó....... lenne, ha nem az ország másik végén lakna. És lehet, hogy a feljebb említett helyzetben, csak ő tudna megvigasztalni, felvidítani.