Valami. Csak úgy..

Jonh épp egy állásinterjúra készült, egy újsághoz, mint újságíró. az előző munkája is hasonló volt, csak ott híreket szerkesztett. Szeret írni, vagyis inkább 'kutakodni', mindent leellenőrizni, a forrásokat, a híreket. Interjúkat készíteni különböző emberekkel, mert így megismeri őket, az életüket.

Reggel hajnali fél hétkor felkelt, elegánsan kiöltözött, megitta a kávéját, és elindult.
A régi munkájából pár hónappal ezelőtt rúgták ki, mert nemértett egyet az egyik 'fejessel'. Ezt pedig egy újságnál nem nézik jó szemmel.
Izgatottan sietett át az úton, majd egy kis parkon átvágva, a szeme elé tárultak New York nyüzsgő utcái; az emberek, akiknek mindig valami elképesztő fontos dolguk van, telefonnal a kezükben sietnek, szinte már-már egymást fellökve, beszállnak egy sárga taxiba, és elhajtanak. John sosem értette miért rohan mindenki, ő szeretett csak úgy sétálgatni, nézni ahogy minden olyan gyorsan történik körülötte, de ő csak lassan mindent jól szemügyre véve lassan haladva lépked. Igen, talán ez is az oka annak, hogy szinte mindig elkésik.
- Mr. Dean? - nézett rá a recepciós. John bólintott, közben pedig körbenézett. Hatalmas épület, elegáns és mégis kihívó; a színek, a stílus.
Felküldték a 8.emeletre, Andrew Moriss irodájába.
- Elnézést, hogy késtem.
- Ön bizonyára John Dean - mondta mély, rekedtes hangon. A férfi elegáns öltönyt viselt, természetesen nyakkendővel, a szorosan meg volt kötve. Fekete haja gondosan be volt állítva, arcáról pedig sugárzott a határozottság. Felállt, és kilépett az asztala mögül, és kezet fogott Johnnal.
- Üljön le - mutatott a székre, John pedig leült, és a mappát amibe néhány munkáját hozta, letette Andrew elé. - Miért szeretne itt dolgozni?
John elgondolkodott, végül csak ennyit mondott:
- Mert szeretek írni. - Andrew arca mosolyra húzódott, de ez inkább volt gúnyos, mint kedves mosoly.
- Azt hiszem, ez itt elég kevés lesz. - nézett rá szigorúan, aztán felvette a mappát az asztalról, és belelapozott, majd pár másodperc után John felé nyújtotta.
- Értem, elnézést hogy feltartottam. - állt fel, és elindult az ajtó felé.

Ez már a harmadik állásinterjúja volt a héten, de ez is ugyanúgy végződött mint az előző kettő. De ez Johnt nem zavarta, nemakart olyan helyen dolgozni ahol nem lehet önmaga, mert ha nem úgy válaszolt volna ahogy tette, talán felveszik. Ő valahogy mindig kilódott a sorból.. az iskolában nem volt túl sok barátja, most sincs. De Mark akivel már kisiskolás kora óta jóba van, ő viszont igaz barátja, mindig támogatta, segített neki és kiállt mellette, mert ez a barátság.

/T./